Fantasztikus napsütésre, villanyvezetéken gyülekező fecskehadak csivitelésére ébredtünk szeptember 4-én. A legnagyobb félelmünktől – az esőfelhőktől – hamar megszabadultunk. Reggel hét órától jöttünk-mentünk, pakoltunk, végül minden állomásvezető elfoglalhatta a helyét. Összesen hét akadálynál kellett a tíz bátor csapatnak bizonyítani.
A Bányász Művelődési Háznál gyorsasági bányász öltözőversenyt rendeztünk és kiosztottuk a nagy szeretettel összeállított MUKI-s tornazsákokat retro édességekkel, cigi rágóval, limonádé porral, Nógrádi ropogóssal, Sport szelettel és Trexler Balázs jóvoltából almával, illetve minden csapat kapott egy mindentudó mappát térképpel, „szénirodalommal” és menetlevéllel.
Auguszta aknán bányász totóval és az „Égő kő” című festmény kirakósával készültünk.
A harmadik állomás a homokvasút alagútjának bejárata volt, ahol izzasztó névpárosító játékkal (magyarosított nevek és a német megfelelőik összepárosítása) küzdöttek a csapatok. Talán ez a feladat bizonyult a legnehezebbnek a visszajelzések alapján, cserébe sokat tanultunk mindannyian belőle. Ráadásként a bányász himnusz puzzle következett, majd három pluszpontért zenei kísérettel el is énekelhették a vállalkozó kedvűek, akadtak zengve daloló csapatok és bátortalan szóló énekesek is.
Továbbhaladva a túrázók megérkeztek a hajdani V. aknára, ahol a természet erőivel, a napsütéssel és széllel dacolva egy régi, az aknát ábrázoló fekete-fehér fotót állítottak össze.
A falu gyomrában, az iskola udvarára érve alaposan tanulmányozták a tanösvény bányászati témájú állomását, majd hosszabb sétával megérkeztek IX. aknára, a volt rabtábor helyére. Itt már látszódott a csapatokon a fáradtság, csüggedtség azonban egyáltalán nem. A kiosztott feladatlapok teljesítésével megszerezték a kulcsot Szabó Jenő rabtársuk kiszabadításához, akit a lehető leggyorsabban meg kellett találniuk a tábor területén, átadni neki a szabaduló levelét és a rabláncától megfosztani.
A hatodik állomás is agytekervény megmozgatósra sikerült, bányászathoz kötődő tárgyak keresték sváb megnevezésüket.
A célba beérkezve a művelődési házban szénlapátolós versenyszámmal és keresztrejtvény kitöltésével zárták a csapatok az akadályversenyt. A kellemes fáradtságot retro szendviccsel, szörppel, szódával és sörrel pihenték ki a művelődési házban, jóleső beszélgetések kerekedtek az asztal körül és átadtuk mindenkinek az emlékül, erre az alkalomra készített képeslapot is.
Másnap a Bányász Művelődési Háznál tartott ünnepségen az első három helyezést elért csapat külön elismerésben és ajándékban részesült.
A szervezőcsapat köszöni a számtalan pozitív visszajelzést, az önfeledt nevetéseket és vidám pillanatokat! Az önkéntesek munkája és kitartása felbecsülhetetlen segítséget jelentett számunkra, ezúton is köszönjük nekik! Nagy pacsi a gyerekeknek, akik hol hordozóban, hol babakocsiban, hol apa és anya nyakában, de teljesítették a túrát.
Jó szerencsét!